Tolnai Borút

Már a rómaiak idején is virágzó szőlőkultúra jellemezte Pannóniát. Tolna megye borkultúráját az itt letelepedő németek fejlesztették tovább. A bortermelés jövedelmezőnek bizonyult, csapszékeiken Szent Györgytől Szent Mihály napjáig maguk mérték ki a jó bort. Az 1893-as első bortörvénytől, mely a Szekszárdi Borvidéket Tolna megye teljes területében határozta meg, hosszú út vezetett 1998-ig, amikor a Bortörvény kimondta Tolnai Borvidék megalakulását. 

 Tolnai Borút ezen területen működik jelenleg 15 településen 28 borútállomás működik. Szelíd lankák, kedves kis patakok és tava, dombok által övezett, bájos kisfalvak ás városkák, vendéglők és pincék, sőt pincefalvak, barangolásra csábító erdők, árterek, gyógyfürdők, túrázás, vadászat, halászat, gazdag nép hagyományok, kékfestés, természetvédelmi területek, a "Négyökrös szekér útja", sipka múzeum ,helyi ételkülönlegességek, no és a bor! Fűszeres, bársonyos, barátságos, beszélgetős borok! 

 Régi leírások szerint hajdan itt több bor termet, mint amennyi víz volt kutakban. A tolnai táj elképzelhetetlen szőlő és bor nélkül. Tulajdonképpen az egész megye egy nagy pincefalu. A helyi borútállomások és a vendéglátók szépséges, széles kínálatot nyújtanak az idelátogatóknak. Itt van idő a vendégre, jóféle borok és étkek kóstolására. A Dunántúl délkeleti szeglete nem esett a tömegturizmus áldozatává. A csendre, pihenésre.